Magyar „galamb - madárinfluenza vakcina” kísérlet előzményei és tapasztalatai
Dr. Schindler Gábor
Tisztelt Sporttársak! A közelmúlt újabb aggasztó madárinfluenza esetei újra aktualitását adják a téma összefoglalásának, valamint a befejeződött magyar vakcina kísérlet eredményei is jelentősek, melyeket a következőkben foglalom össze:
Az ma már bizonyosan látszik, hogy a világ rádöbbent arra, hogy a felesleges madárinfluenza pánikkeltés milyen durva veszteségeket okozott morálisan, mentálisan és anyagi oldalról is. Az állategészségügyi szakma szerencsére idejekorán lépett, hogy az információkat korrekt mederbe terelje. Ez Magyarországon is így volt!
Első lépésként itthon is a laikus és szakmai közvélemény ismereteinek szélesítése volt a fő feladat. Ki ne emlékezne arra az időre, amikor is az ingyen hívható minisztériumi zöldszámon folyamatosan hírdették, hogy a galamb ugyanúgy terjesztheti a madárinfluenzát, mint bármely más madárfaj. Számos írás jelent meg ezt bizonyítandó, elsősorban a bulvárlapokban. Jelentős utat bejárva büszkén mondhatom, hogy nem csak nemzetközi szinten, de itthon is ismertek azok az alapvető információk, miszerint a galambalakúak rendjéhez tartozó házi galambok (így a posta – és díszgalambok), a parlagi galamb, az örvös galamb és a kék galamb nem, vagy csak marginálisan érintett e betegséggel, hiszen mindannyian a Columba genus tagjai. Ezzel szemben a Streptopelia genusba tartozó balkáni gerle, vadgerle (mindkettő megtalálható Magyarországon!) valamint a keleti gerle teljes mértékben fogékonyak, ráadásul mozgásuk nem korlátozható és nehezen kontrollálható.
A posta – és díszgalambokat megbetegíteni képes kórokozók tárháza rendkívül széles. Találunk közöttük vírusokat, baktériumokat, gombákat, parazitákat és egyéb véglényeket. A Nemzetközi Postagalambsport Szövetség (FCI) Állatorvosi Bizottsága fajsúlyuk szerint a vírusos galambbetegségek közül a madárinfluenzával, a paramyxo vírusfertőzéssel, a cirkovírus fertőzéssel és az adeno-koli társfertőzés elleni küzdelemmel foglalkozik érdemben. Ebben a bizottságban olyan szaktekintélyek ülnek mint Jürgen Raddei úr az Essen-i Galambklinika főállatorvosa, Henk De Weerd, a világhírű Peet De Weerd állatorvos fia, aki az elmúlt 2-3 évét a dél-kelet ázsiai madárinfluenza járványmenetek tanulmányozásával töltötte, Christophs Arnoult a Grenoble-i Egyetem állatorvosa, Jean-Pierre Duchatel a belga virológiai intézet szakembere, Marc Ryon portugál állatorvos, Leo van der Waart holland állatorvos, az Intervet International regisztrációs osztályának szaktanácsadója. Jómagam 2005 óta vagyok rendes tagja e szakbizottságnak. E bizottság fő feladata, védeni azt a több mint 100 millió egyedes európai posta – és díszgalamb populáció érdekeit, melyre jelen pillanatban még nem fordít a világ közvéleménye megfelelő figyelmet., annak ellenére, hogy az igen komoly egyedi értékeket figyelembe véve, fejlett üzletlánc hálózat épült ki az egész világon e profi sport kiszolgálására, mely családok egész sorát tartja el.
A madárinfluenza kontra galamb kérdés először 2003-ban csúcsosodott ki, amikor is Hollandia, Németország és Belgium egy H7N7 altípusú, magas megbetegítő képességű járvány részese volt. Ekkor több millió baromfit irtottak ki, és sajnos egy állatorvos kolléga életét vesztette a vírusfertőzés miatt. A holland baromfi ipar pedig erősen megrogyott az óvintézkedések következtében. Ekkor dr. Ortrud Verner asszony vezetésével a Friedrich Loeffler Egyetemen vezetett galamb vírusfertőzési kísérlet a következő eredményekre vezetett:
12 galambot egy légtérben helyeztek el teljesen egészséges kontakt baromfikkal. A galambokat igen magas dózisban orrba illetve a szembecseppentés módszerével fertőzték, majd vizsgálták a válaszreakciókat. Velük párhuzamosan egy másik helységben szintén teljesen kórokozó mentes baromfikat fertőztek ugyanezzel a vírus altípussal. A vizsgálat szerint a külön tartott és fertőzött tyúkok mind elpusztultak a fertőzést követő 4. napig. A galambok és a velük együtt tartott tyúkok klinikai tüneteket nem mutattak, a galambokban kismértékű, de mégis specifikus ellenanyag választ lehetett tapasztalni, a kontakt galambban és a kontakt tyúkokban semmilyen válaszreakció nem volt kimutatható, ami azt jelentette, hogy nem volt mérhető vírusterjedés a kísérlet során. Ez az eredmény a galambász társadalmat megnyugtatta, azonban a világ szakmai közvéleménye erősen megosztottá vált. Többen igyekeztek saját vizsgálatokkal, nemzetközi irodalmi hivatkozásokkal bizonyítani az ellenkezőjét. Közben az angliai referencia laborba a világ minden tájáról küldték a vélhetően pozitív galamb eseteket vizsgálatra, de az oknyomozás során rendszerint kiderült, hogy nem posta – és díszgalambokról volt szó, vagy a mintavételezés körülményei rendre megkérdőjelezhetőek voltak. Közben Kínában 100.000 (!) vérmintát vizsgáltak meg, amely mind negatív eredményre vezetett galamb vonatkozásában!
Újabb aktualitást jelentett azonban az újonnan megjelenő H5N1 altípus 2005-ben, amely köztudottan több emberáldozatot is követelt, így a média fókuszába került. Verner asszony ismét elvégzett egy hasonló elrendezésű galamb fertőzési kísérletet, de most már a H5N1 altípusú madárinfluenza törzzsel. Lényeges különbség volt azonban a korábbi kísérlethez képest, hogy most díszgalambokon kísérletezett. Az eredmények szerint 16 vizsgált állatból sajnos 5 megbetegedett, 3 el is pusztult. A két kísérlet konklúzióját 2007 februárjában az Olimpia szakmai ülésén Oostende-ben úgy foglalta össze, hogy galambok esetében teljes körű rezisztencia nincs, bár a H7N7-el szemben magas fokú az ellenálló képesség. A H5N1 esetén idegrendszeri tünetek és elhullás is volt, de a kontakt galambok és baromfik nem fertőződtek meg. A vírus terjedése tehát nem volt igazolható, ugyanakkor a mechanikai vektor szerep (pl. tollazaton, lábon elhurcolható terjedés) nem kizárható.
2005 decemberében, amikor először vettem részt FCI tanácskozáson (akkor még nem volt madárinfluenza Magyarországon!), a feladatom az volt, hogy biztosítsam az FCI bizottságát arról, hogy a magyar állategészségügy felkészült a járvány lokalizálására, így nincs nagyobb aggodalomra ok. Akkor még Magyarország volt az EU első határa kelet felé! Ezen a tanácskozáson volt egy EU Parlamenti képviselő, aki meglehetős merevséggel jelentette ki, hogy az EU-nak megvan a megfelelő intézkedési terve, vakcinázási szabályzata (ami tiltotta a galambok vakcinázását!), a leölési határozata, melynek része a galamb, a DIVA elv szerinti H5N2 vakcinázás lehetőségét pedig elvetette (DIVA elv: a vakcinázott állat elkülöníthető legyen a vad vírus fertőzött állattól). Ennek ellenére az FCI előkészítette két vakcinázási kísérlet elvi alapjait (egy belga és egy holland kísérletét), majd 2006-ban, amikor is több alkalommal összeültünk a részeredményeket megtárgyalni,több bíztató információ birtokába juthattunk. A belga kísérlet eredményei szerint a galambokat két alkalommal kell oltani a megfelelő védettség kialakítása érdekében, de jól immunizálhatóak, így alkalmas lehet a vakcina a galambok védelmére, még ha a szakmapolitikai erők ezt jelenleg nem is engedik. A holland kísérletet Osterhaus professzor vezette, aki egy világhíres kutató, többek között ő fedezte fel a humán influenza B típusát, valamint a dél-kelet ázsiában sokáig pusztító Corona vírust. Az ő eredményei még ettől is tovább mennek, miszerint az Intervet H5N2 vakcinája nemcsak hogy védi a galambot, de keresztvédettséget is ad a legveszélyesebb Hong Kong-i és török H5N1-es törzsekkel szemben! A Belga kísérlet eredményeit Christophs Arnoult ismertette Oostende-ben, majd kiemelte, hogy a galambok mérsékelt érzékenysége és egy megfelelő vakcinázási protokoll hatékony eszköze lehet a galambok védelmének. Az Olimpia állategészségügyi szakmai programjára a koronát dr. Maria Pittman asszony tette fel, aki érthetően összefoglalta a galamb kontra madárinfluenza viszonyát. A tényeket idézve kiemelte, hogy ez idáig az EU-ban nem regisztráltak pozitív galamb esetet! Senki nem bizonyította a terjesztő szerepét, sőt kísérletesen is nehezen fertőzhető. Ugyanakkor vannak madárinfluenza pozitív esetek az EU-n kívüli területekről (Oroszország, Hong Kong, Thaiföld, stb.). Eddig több mint 60 madárfajból mutatták is, sőt néhány emlősből is. Minél több állatfajt vizsgálnak, annál több a találati arány. Ezért azt mondta, hogy a galambok vonatkozásában sem lehetünk teljesen nyugodtak, mert a vírus altípusok is folyamatosan változnak! Ugyanakkor a jelenleg érvényes EU szabályozás (2005/94 EC) nem zárja ki bizonyos körülmények között a megelőző célú vakcinázás lehetőségét galamb vonatkozásában, adott nemzetek számára nagyobb önállóságot biztosítva a döntések meghozatala során. Természetesen minden egyes ilyen jellegű nemzeti döntést egyeztetni kell Brüsszelben!
A magyar madárinfluenza vakcinázási kísérlet meglehetősen hosszas előkészületeket igényelt, hiszen első körben nem kaptunk engedélyt a kísérlet lebonyolítására. Később lehetőségünk nyílott FVM engedéllyel, az ÁOGYTI szakmai felügyelete alatt, a gödöllői kísérleti telepen a vakcinázási kísérlet lebonyolítására, melynek szakmai vezetője dr. Nagy Edith kolléganő volt. A galambok egyedi azonosítása után parazita mentes állapotban kerültek Gödöllőre. 48 galamb vett részt a kísérletben, posta – és díszgalambok vegyesen. A kísérlet 2006 decemberétől 2007 márciusáig tartott. Vakcinázásra az Intervet Nobilis Influenza H5N2 vakcináját használtuk (hiszen a belga és holland kísérletben is ezt használták, így az eredmények könnyen összehasonlíthatóak!). A vakcinát a nyak bőre alá fecskendeztük 0,25 ml / galamb adagban. A galambok rövid hozzászoktatási periódus után átestek az első oltáson. Három héttel később vérvétel majd a második vakcinázás is megtörtént, melyben jómagam tevőlegesen is részt vettem. Újabb három hét elteltével a második vérvétel, majd az eredmények kiértékelése következett:
Eredmények:
1. Egy oltás nem elegendő a megfelelő védettség kialakításához
2. A két oltás között optimálisan 3-4 hétnek kell eltelnie
3. A második oltás után jelentős ellenanyag válasz van
4. A galambok több mint 82%-a jelentős ellenanyag válasz termelésével reagált
5. A díszgalambok eredményei kimutathatóan jobbak voltak a hazai kísérletben
6. A korábbi paramyxo oltás nem befolyásolta a vakcinára adott immunválasz mértékét
Tekintettel arra, hogy a belga és a holland eredmények rendkívül hasonlóak, ill az Osterhaus vizsgálat szerint a keresztvédelem realitás, álláspontunk és a hazai vizsgálat eredményei szerint a galambok vakcinázása a közeljövő lehetősége!
A magyar vizsgálatok elvégzéséhez nyújtott anyagi segítségért minden sporttársamnak köszönetet mondok, valamint külön szeretném kiemelni a két szövetség elnökének személyes közreműködését, a galambokat felajánló sporttársak önzetlen segítségét, hiszen tudott volt, hogy a galambokat a kísérlet után el kellett altatni. Szeretném megköszönni dr. Bognár Lajos főállatorvos-helyettes úrnak a támogatását az engedélyezési eljárás során, az Intervetnek a szakmai segítséget az eredmények kiértékelésében, valamint dr. Magy Edith kolléganőnek a színvonalas témavezetést és a helyszín biztosítását.
Tisztelt Sporttársak! Először éreztem azt, hogy adott szakmai kérdésben, amely sportunk jövője szempontjából fontos, össze tudott fogni a galambász társadalom. Példa értékű volt a vezetőségi tagok hozzáállása, támogatása, szervező munkája. Nemzetközi szinten jelentős eredményt sikerült felmutatni, önerőből, ami nagyszerű dolog. Látszik, kicsi ez az ország,de az összetartás naggyá teheti. Remélem így lesz ez a jövőben is, és remélem, hogy ezt a munkát is a szövetségünk és a tagtársaink javára tudjuk fordítani! Köszönet érte mindenkinek!
Tisztelettel: dr. Schindler Gábor
Székesfehérvár